*A karácsonyi bál*

Na itt is van a beígért novellám! Békés, boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

A karácsonyi bál

  Nem tartozik a kedvenc délutáni elfoglaltságaim közé, hogy egy méregdrága kisestélyi ruhaboltban ácsorogjak – anyám unszolására persze – és válogassak a szebbnél szebb báli ruhák közül. Most még is ezt kell tennem.

- Ne próbáld meg elhitetni velem, hogy egyik sem tetszik. – nézett rám anya összehúzott szemekkel.

 Hogy miért ez a nagy felhajtás? A válasz egyszerű: a Crusader család – akik egyébként nagy barátaink, csak én nem látom így – bált rendeznek Karácsonykor, most először, és meghívtak minket egy csicsás boríték és a benne lévő szintén díszes papírra vetett királyihoz méltó szövegtípus eszközével. A szüleim évek óta nagyon jó kapcsolatban állnak velük, és szerintük illetlenség lenne nem elmenni. Sajnos, ezzel, ha kelletlenül is, de egyetértettem velük.

- De tetszik, csak épp nem értem, miért kell ekkora hűhó. – sóhajtottam, ismét végignézve a tagadhatatlanul, gyönyörű szép báli ruhákon. – Van otthon egy estélyim, amit a gólyabálra vettünk. Nagyon jól néz ki és csak egyszer volt rajtam.

- Erre a bálra nem olyan ruha való. – rázta a fejét anya, majd felmutatta azt, ami nekem is a legjobban tetszett közülük. – Hanem ilyen. –mosolyodott el.

  Nagyot sóhajtottam és erőltettem egy kis mosolyt az arcomra én is. Tudtam, hogy már úgyis felesleges ellenkezni.

- Jó, legyen. – egyeztem bele és kivettem anya kezéből a kék szépséget. – Merre van a próbafülke?

- Itt jobbra. – mondta kedvesen az eladónő, én pedig követtem az irányt, anyu meg engem.

*

 - Nem hiszem el, hogy nem vagy lelkes! – hitetlenkedett Lily, s ő velem ellentétben eléggé fel volt pörögve. Pedig ő nem is jön. – Még sosem voltam bálon, de biztos izgi lehet!

- Az én részemről, legszívesebben itthon maradnék, és úgy karácsonyoznék, ahogy eddig. – motyogtam, miközben barátnőm már elő is készítette a sminkeléshez szükséges dolgokat.

- Azért mert bolond vagy. – mondta szemét forgatva. – Láttam a ruhádat, nagyon szép, és biztos sok helyes pasi is lesz.

Ez jellemző Lilyre: Ha vannak helyes fiúk, az már fél siker.

- Akkor menj el te helyettem! – tanácsoltam neki.  

- Na, ide figyelj, barátosnőm, most gyorsan lelkesedj fel! – mondta színpadias fenyegetéssel. – Úgy viselkedsz, mintha a saját temetésedre mennél. De szerencsére nem, szóval mosolyogj és érezd jól magad!

Nagyot sóhajtottam.

- Igazad lehet. – engedtem meg. Pedig anyának is megígértem, hogy megpróbálom élvezni a dolgot. – Lehet, hogy tényleg jó buli lesz.

- Na, látod! Most csukd le a szemed! – kérte és már fogta is a kezébe a szemfestéket.

  Egy negyed óra múlva az arcom már teljesen kész volt, és Lily nekiugrott a hajamnak is. Kértem, hogy ne túl csicsás legyen, de persze nem figyelt rám, összedobott egy laza kontyot. Be kellett ismernem, hogy jó munkát végzett, még így se néztem ki soha. És azt is be kellett vallanom, hogy egyre jobban kezdtem izgatott lenni a ma estétől.

- A smink csodákra képes! – nevetett erre barátnőm, mikor közöltem vele ezt. – Na, menj vedd fel a ruhádat! – indítványozta, én pedig nagy nehezen magamra tornáztam azt. Iszonyúan kellett vigyáznom nehogy szétszakítsam, és hála istennek Lily is segített látva hogy bénázok.

  Persze odalent anyáék odáig voltak a gyönyörtől, hogy milyen jól nézek ki, és hogy Lily milyen ügyes, aztán pedig Dean-nél, hogy milyen csinos lett – főleg a felzselézett hajával – aztán elköszöntem barátnőmtől, és beszálltunk az autóba.

 Kissé nehezen találtunk oda a helyre, - ugyanis nem otthon tartották, hanem kibéreltek egy báltermet. Pedig azt hittem, hogy már anyuék is ismerik eléggé Londont.

  Mikor kiszálltunk a kocsiból, Mrs. Crusader már futott is felénk, hatalmas bordó ruhájában, és a hosszú fekete hajával.

- De örülök nektek! – örvendezett, és mind a négyőnket megölelte. – De rég láttalak titeket, gyerekek. Gyönyörű szép vagy, Nina és micsoda férfi lett belőled Dean. Na, gyertek beljebb, Richard is odabent van.

 És ezzel beterelt minket az épületbe. Az előcsarnokban csak néhány pad volt meg növény, ember nem igazán, ám mikor beléptünk a majdnem négyszer akkora terembe, ennek pont az ellenkezőjét láttuk. Korábban érkeztünk, de már így is tele volt minden táncoló emberekkel. Ahol nem táncoltak, ott asztalok voltak megterítve gondolom a vacsorához.

Mr. Crusader is legalább ennyire örült nekünk, aztán bocsánatot kért, amiért a fia – akit egyszer, ha láttam öt éve – késik, majd indítványozta, hogy felesége mondjon beszédet.

 Így mindenki leült a neki táblácskával kijelölt helyére, és Mrs. Crusader egy nem éppen rövid beszéddel köszönte meg amiért itt vagyunk. Miután ezt befejezte a pincérek kihozták a vacsorát, ami tagadhatatlanul nagyon finom volt. Húsleves volt, és másodiknak nyárson sült csirke, körettel és szósszal. A tánc ezután kalóriaégetésként szolgált, főleg miután a finomabbnál finomabb süteményeket is kihozták desszert gyanánt.

- Táncolsz velem első körben? – kérdezte vigyorogva öcsém, én pedig örültem a felkérésnek. Kínos lett volna, ha legalább egyet nem táncolnék és nem igazán akartam, ha valami ismeretlen – aki persze elvárná, hogy ismerjem régről – kérjen fel, s tánc közben azt ecsetelje mennyit nőttem és milyen szép lettem.

- Látod azt a csajt? – kérdezte izgatottan Dean, miközben táncoltunk, és úgy fordított meg hogy én is lássam a szőke szépséget. – Irtó jól néz ki, és majd fel akarom kérni táncolni.

- Nemrég szakítottál Hellával. – közöltem vele, de persze csak bökdösés képpen, sose szokott adni az én véleményemre. Függetlenül attól, hogy tudta, én kedveltem Hellát.

- Igen én szakítottam, mert már nem éreztem ugyanazt. – vont vállat, és a zene ritmusára gyorsan megpörgetett. Jellemző, ő még pörgős zene közben is képes beszélni. – Szóval…

- Itt akarsz becsajozni? – húztam fel fél szemöldököm, anyáék felé bökve a fejemmel, akik szintén táncoltak nem messze innen.

- Nem kifejezetten. – kuncogott. – Csak ismerkedni akarok.

- Te tudod. – öltöttem ki rá a nyelvem, és csak akkor vettem észre, hogy egy srác pár méterre tőlünk engem néz. Mélykék szemeit innen is tisztán kivettem, és az a sejtelmes félmosoly ott játszott az ajkán, de mikor észbe kaptam el is fordítottam róla a fejem.

- Oha, bagoly mondja verébnek. – Dean még ezen is rajta kapott. Kaján vigyora virított az arcán, és kedvem lett volna letörölni onnan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – játszottam az értetlent, épp mikor vége lett a számnak. Megálltunk és elléptem tőle. – Pihenek egyet, te meg „vadássz”! – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe majd, elmentem az asztalunkhoz hogy töltsek magamnak egy kólát. Aztán meg gondoltam egyet és fogva a poharamat kimentem az előcsarnokba, ahol némileg csendesebb légtér uralkodott, és valamivel hűvösebb is volt, ami most jól is esett. Leültem az egyik padra, és elmerengve iszogattam a szénsavas italt. Nem sokkal később valaki idejött hozzám. Először azt hittem Dean az, de tévedtem.

- Túl tökéletes, igaz? – szólt a fiú, akit az imént is láttam táncparketten. Nem tudtam mit válaszoljak rá, csak elmosolyodtam, de vagy leolvasta a választ az arcomról, vagy nem is volt igazán kíváncsi a véleményemre, mert folytatta, és ennek már köze sem volt a bálhoz. – Én Matt Crusader vagyok. – nyújtott kezet. Szóval ő a srác, aki késett?

- Nina Alston. – mutatkoztam be én is és megráztam a felém nyújtott kezet. Amikor bőrünk összeért a szívem furcsán kezdett verni, de mire akár csak magyarázatot kereshettem volna rá leült mellém.

- Hogy érzed magad itt? – érdeklődött és most már tényleg kíváncsi volt a válaszomra.

- Hát, nem igazán az én asztalom az ilyen bál. – ismertem be. – De minden nagyon szép, és a zene is jó. – tettem hozzá azért.

- Ne is mond. – húzta a száját. – Én sem érzem magam igazán otthon ebben a környezetben. Anyámék ragaszkodtak ennek a bálnak a megszervezéséhez. Ahhoz meg pláne, hogy ezért itt legyek.

- Ez érthető. – jegyeztem meg.

- Na de ha már itt vagyunk, táncolunk egyet? – kérdezte ugyanazzal a mosollyal, mint a tánc közben.

- Táncolunk. – bólintottam rá és készségesen megfogtam a felém nyújtott kezét. Bevezetett a terembe egyenesen a táncolók közé. Pont egy lassabb szám ment, de nem bántam, mert így legalább tudunk beszélgetni.

  És beszélgettünk is. Sokat megtudtam róla, többek között azt is, hogy nem messze van az iskolája az enyémtől és hogy ő is idén érettségizik. Én is meséltem magamról, és közben észre se vettünk, hogy már vagy három számot végigtáncoltunk. Csak úgy repült az idő, és mire észbe kaptam már hazafelé ültünk a kocsiban. Persze végig Matt-en járt az eszem és a beszélgetéseinken. A szép kék szemén, és a mosolyán, na meg a tánctudásán. Ahhoz képest, hogy a mostani fiúkat jobban leköti a bulizás, meg a haverok ő például tud táncolni!

  Fel se tűnt mennyire álmos vagyok csak miután kiszálltam a forró zuhany alól. Felvettem a pizsamámat és még gyorsan előkerestem a telefonomat a táskámból, hátha hívott valaki, esetleg Lily. Akkor vettem észre egy cetlit, ami biztos, hogy nem volt a retikülben, mikor belepakoltam. Egy kis szalvéta darab volt, mint kiderült, rajta egy gyorsan lefirkantott, de mégis egész szép külalakú írással.

Nem hittem volna, hogy tetszeni fog ez a bál, mikor elindultam otthonról. De veled lehetett élvezni, Nina.

Látnálak még…

Hívj fel!

Matt

Alul feltüntetett egy számot is, ami nyilván az övé volt.  A szívem hevesebben vert, mint bármikor és egy hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem be az ágyba, még mindig a kezemben szorongatva a szalvéta-üzenetet.