*Gonosz angyal*

Hellósztok!
Igen, jól látjátok, hoztam egy új novellát, amit ma este írtam meg :)) Át is néztem, úgyhogy gondoltam felteszem. ;) Komikat kérek és pipákat!
Jó olvasást!
Regi

Gonosz Angyal

 /Linda/

  A műkörmömmel kopogtam az asztalon, miközben azt az új helyes srácot bámultam. Ma érkezett az iskolába. Messzebbi városból költöztek ide, és ezért íratták új suliba. De igazából nem nagyon érdekel honnan vagy, hogy került ide. Jól néz ki és ez érdekel csak.

- Ugye milyen helyes? – vigyorgott barátnőm, Veronica. – Kár hogy nekem ott van Caleb, biztos ráizzítanék. De te szingli vagy.

- Tudom. – vigyorogtam vissza. Ismerhetne, hogy azonnal vadászatra indulok. – Ki is fogom használni, ne ijedj meg.

- Nem csalódtam benned. – bökött oldalba. – Miért nem ülsz mellé? Egyedül ül.

- Ott beszélget vele, Jared. – biccentettem a fiú felé. – Tuti felkapná a vizet ha flörtölnék vele. – elővettem a zsebtükrömet és megnéztem nem jött-e le a sminkem. – Mindig is tetszettem neki. Emlékszel, mikor egy vörös rózsával állított be hozzám?

- Azután jártál is vele. – emlékeztetett.

- Ja, igaz egy hétig. – jutott eszembe, és eltettem a tükrömet. – Ezzel a sráccal is csak egy kis kapcsolatot akarok.

- Gondoltam. Én se nagyon szoktam olyanokkal járni, akibe szerelmes vagyok. Akkor örök életemre mellette maradnék. Calebbe se vagyok szerelmes, a haverja sokkal jobban vonz, épp ezért járok Caleb-bel.

- Értem. – Jól teszi! – Na de akkor én most megyek hódítani. – Azzal egy kacsintás kíséretében felálltam és fogva az összes cuccomat elindultam az ablak felőli padsor második padja felé, ahol a két srác beszélgetett.

- Szia! – köszönten mosolyogva. Ez a mosoly be szokott jönni. – Ide ülhetek melléd?

Láttam Jared fagyott arcát, mikor ezt kérdeztem, és azt is ahogy a padot markolta. De elfojtottam egy gúnyos mosolyt.

- Szia! – A srác viszonozta a mosolyomat. Sötétbarna szemei olyanok voltak mint a folyékony étcsokoládé.  Miért nem jut eszembe a neve? Pedig mondták. – Ülj csak le.

- Köszi. – mosolyom vigyorrá szélesedett, és csábosan leültem mellé, lepakolva a cuccaimat a padra.

- Na, én meg a helyemre megyek. – közölte gyorsan Jared. – A tanár mindjárt itt lesz. Majd szünetben beszélünk, Chris. – Ez az! Christopher a neve! Kösz drága Jared!

- Oké. – intett Chris, egy pillanatra a távozó fiú felé nézve, majd újra rám. – Te vagy Linda, igaz?

Honnan tudja a nevemet? – kérdeztem magamtól, de aztán a gyomromban szállingózó pillangókra lettem figyelmes, amit az váltott ki, hogy kimondta azt. Furcsa…

- Igen. – mondtam pislogva. – Te meg Christopher.

-  Csak Chris. – kérte elnéző mosollyal.

- Milyen az első napod itt? – Miért ezt kérdeztem? Teljesen mást akartam, nem szoktam én ilyeneket kérdezni, pláne nem fiúktól.

- Még el se kezdődött igazán. – vont vállat a füzete sarkát gyűrögetve, majd hozzátette. – Ez még csak az első óra.

- Mondjuk igaz. – bólintottam rá.

- De, jó sulinak tűnik. – folytatta. – Tiszta, rendezett és jó ez az osztály.

- Igen, és végre gazdagodott egy helyes sráccal. – Na, kezdek visszatérni!

Zavartan felnevetett és a hajába túrt. Megint az az érzés, mint az előbb. Mi van velem? Pedig ma még nem ettem semmit.

- Ez kedves tőled. – kuncogott fel, és erre hirtelen nem jutott eszembe más téma. Mióta nem tudok én csacsogni? Valami nincs rendben ma velem!

 Már épp kezdtem kétségbeesni, mikor a tanár úr végre belépett az ajtón, de nem könnyítette meg a dolgomat, hogy Chris elég sokszor néz felém, és néha éreztem, hogy felforrósodik tőle az arcom. Fogalmam sincs mi ez. Ma nem önmagam vagyok.

/Christopher/

 Szőke haj, kék szem, kedves arc. Ez volt az első benyomásom Lindáról, mikor leült mellém, és beszélgetni kezdtünk. Gyönyörű volt. – jött a második benyomás, amit azonnal követett a harmadik: Olyan mint egy angyal. Na és a hangja. Mikor beszélt hozzám, mintha gyomrom állandóan bukfencezett volna, és csak mosolyogni tudtam, alig jutottam szóhoz. Na meg mikor azon kaptam magam, hogy az órán is őt nézem! Nem jó dolog, ha már rögtön első órán nem figyelek oda, de hát én tehetek róla?

- Chris, én vigyáznék vele a helyedben. – mondta szünetben Jared, aki már most jó barátom lett.

- Kivel?

- Lindával. – magyarázta, majd körbenézett és látva, hogy nincsenek messze tőlünk, suttogva folytatta. – Minden pasival kikezd, de nem jár velük több ideig, mint egy hét. Töri össze őket, nem jársz te jól vele!

- Nekem kedvesnek tűnt. – mondtam egyszerűen, és lopva, mosolygós angyalarcára pillantottam. – Na de ki mondta, hogy akarok tőle valamit? – tértem észhez.

- Az arcod. – mutatott az említett testrészemre. Áh, szóval az arcom most már árulkodik is. Szuper! – Komolyan beszélek, velem is ezt csinálta.

Áh, hogy innen fúj a szél! Féltékeny? Vagy csak a tapasztalat?

- Nyugi, én nem hagyom, hogy játszanak velem. – nyugtattam meg. – De kösz, hogy aggódsz értem.

- Te tudod. – morogta, mert talán észrevette, hogy most is őt bámulom. De hát ha vonzza a tekintetemet? Nem akartam elhinni, amit Jared mondott, mert kizártnak tartottam, hogy Linda ilyen lenne.

  Ám ma délután az iskola előtt, Linda eléggé furcsán viselkedett, amire nem számítottam tőle. Elkezdett flörtölgetni egy másik fiúval, aki azt hiszem osztálytársunk, és ez még nem is zavart, volna ha aztán hazafelé menet, nem jött volna oda, és kezdett volna ismét beszélgetni velem. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy éreztettem vele, hogy kissé csalódtam, mert ahogy a közelemben volt, mintha kitörölték volna az agyamat a fejemből. Nem lesz ez így jó… - futott át az agyamon.

/Linda/

Nem! Kizárt! – hajtogattam magamnak, azt, amiről már én is tudtam, hogy felesleges. – Nem létezik! Nem! Nem szerethettem bele Christopherbe! Én nem szoktam szerelmes lenni senkibe! Én mindenkivel csak járni szeretek, aztán hagyni a fenébe! És nem, nem most fordult már ilyesmi először, de akkor azokat a fiúkat nagy ívbe elkerültem, amíg észre nem vették, hogy „nem érdekelnek”. De őt… Chris-t nem tudom elkerülni. Chris-t nem lehet elkerülni. Mert ő olyan, mint egy mágnes! Márpedig muszáj lesz. Nem ragadhatok le senkinél, két hétnél hosszabb ideig. Én nem olyan lány vagyok!

  Ezekkel a gondolatokkal forgolódtam, már reggel fél öttől egészen hatig, amikor is felocsúdtam az ébresztőmre. És rendkívül nagy butaság tőlem, de örültem neki, hogy mehetek, és nem másért, mint Chrisért. És igen, el fogom kerülni, de legalább láthatom. Na de, ezt most gyorsan be kell fejezned!

  Nagyot sóhajtottam, mikor rátettem az iskola bejárati ajtajának kilincsére a kezem, épp mikor meghallottam a hangját.

- Szia! – Termett egyszer csak mellettem. – Te is mindig gondolkozol, hogy ne fuss inkább el ahelyett, hogy bemennél?

- Ja. – ennyi volt a válaszom, aztán gyorsan feltéptem az ajtót, és már le is hagytam. Elhatároztam, hogy aznapra meg is volt a beszélgetésünk. Ha megbántom, ha nem, én nem járhatok, olyannal, aki tetszik. Ez a szabály, és ebből a szempontból, nem vagyok hajlandó szabályt szegni.

/Christopher/

Nem értettem semmit. Egyik nap ő akar mellém ülni, és beszélgetni, na meg flörtölni, a másik nap meg, hozzám se akar szólni, és mikor ránézek elfordul! Érti valaki a lányokat? Aki igen tegye fel a kezét, és azonnal felszólítom a válaszért cserébe.

Talán Linda beverte a fejét az este? Vagy agyátültetése volt. Netán skizofrén?

  Elhatároztam, hogy ki fogom deríteni, mi van vele. Nem fogom ezt annyiban hagyni, ha én nem is tetszek neki, úgy, mint ő neki, attól még beszélgetni lehetne. De talán igaza volt Jarednek? Lehet, hogy tényleg olyan lány? És most velem egyáltalán nem akar kikezdeni? Maradna annál az osztálytársunknál, akivel a tegnap is flörtölgetett? Annak ellenére, hogy nem is illenek össze?

 Kihasználtam az alkalmat, hogy órák után az iskola előtt várakozott. Annyit már sikerült megtudnom, hogy barátnője menzás volt, és hogy néha megvárja őt. Odamentem hozzá, és leültem mellé a padra.

- Beszélhetünk? – kérdeztem, kertelés nélkül, de nem nézett rám, csak bólintott, s továbbra is a távolba meredt. Hát jó! – Valami baj van?

- Miért lenne? – Most végre rám nézett. De elég rosszul hazudott. Hát hiába, az angyalok sem tökéletesek!

- Csak mert ma olyan furán viselkedtél. – feleltem. – Nem szólsz hozzám, és ha én hozzád szólok alig akarsz válaszolni. Most is ezt csinálod. Nem akarsz rám nézni…

- Most jó? – fintorgott és újra a szemembe nézett, azokkal a kék szemeivel. Fájt ez a fintor, de nem eléggé ahhoz, hogy feladjam és otthagyjam.

- Félig. – húztam a szám. – Szeretném, ha elmondanád, mi van. Velem van baj, vagy…?

- Veled? – hitetlenkedett. Nem értettem, ezt az arcot. Mintha fájdalmas lenne és tehetetlen. – Hiszen te… áh. Épp ez az! Velem van a baj!

- Éspedig? – firtattam.

- Nézd, én nem az a lány vagyok, akinek látsz, talán hallottad már. – kezdte, de nem várt választ, hanem folytatta. – Én az a fajta csaj vagyok, aki nem ragad le egy fiúnál, hónapokig, hanem cserélgeti őket. Egyszer ezzel, másszor azzal.

- Igen hallottam valami ilyesmit. – hümmögtem.

- De aztán érezni kezdtem valamit irántad. – vallotta be, és ugyanúgy elpirult, mint mikor őt néztem tegnap. – Megtetszettél, és úgy éreztem, hogyha járni kezdenék veled, az nem egy hétre, vagy két hétre szólna. És én ilyenkor mindig, inkább kerülöm a… szerelmet.

  A szívem vert, mint az őrült. Most bevallotta, hogy szerelmes belém?

- Tehát csak ez a baj? – kuncogtam fel. Erre rám kapta a fejét.

- Miért nem elég ez? – kérdezett vissza nagy szemekkel.

- Ez egy kis akadály, amit át fogsz tudni lépni. – mondtam neki. – Csak nem lehetsz, te olyan vészes. – Ezt muszáj volt elsütnöm.

- De igen. – vágta rá, és ezen mintha maga is meglepődött volna. – Gonosz vagyok…

- Egy gonosz angyal. – csúszott ki a számon, és éreztem, hogy lángol a fülem. Azt hogy egy angyalhoz hasonlítom, kicsit később kellett volna közölnöm vele, nem?

- Tessék? – lepődött meg, de a szeme valahogy érdekesen csillogott.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy élvezd a szerelmet. – mosolyogtam rá nem törődve a kérdésével, és közelebb hajoltam hozzá. – Hidd el nem rossz dolog.

- Nem is tudom… - húzogatta a száját, de éreztem, hogy már nem egyenletes a légzése.

- Én megmutathatom milyen. – ajánlkoztam, de nem közelítettem tovább.

- De akkor el kell fogadnod, hogy néha nehezen fog menni nekem. – suttogta.

- Azt hiszem, el tudom fogadni. – bólintottam, és megakadályozva, hogy tovább beszéljen, végre megcsókoltam őt. Hihetetlen érzés volt, mikor visszacsókolt, és úgy éreztem, elég nehéz lenne megválnom tőle.

  Talán néha tényleg nehéz lesz vele, és azt fogom érezni, hogy nem megy, de kitartónak kell lennem. Mert azt hiszem, egy ilyen lányért megéri.

                               

*A karácsonyi bál*

Na itt is van a beígért novellám! Békés, boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

A karácsonyi bál

  Nem tartozik a kedvenc délutáni elfoglaltságaim közé, hogy egy méregdrága kisestélyi ruhaboltban ácsorogjak – anyám unszolására persze – és válogassak a szebbnél szebb báli ruhák közül. Most még is ezt kell tennem.

- Ne próbáld meg elhitetni velem, hogy egyik sem tetszik. – nézett rám anya összehúzott szemekkel.

 Hogy miért ez a nagy felhajtás? A válasz egyszerű: a Crusader család – akik egyébként nagy barátaink, csak én nem látom így – bált rendeznek Karácsonykor, most először, és meghívtak minket egy csicsás boríték és a benne lévő szintén díszes papírra vetett királyihoz méltó szövegtípus eszközével. A szüleim évek óta nagyon jó kapcsolatban állnak velük, és szerintük illetlenség lenne nem elmenni. Sajnos, ezzel, ha kelletlenül is, de egyetértettem velük.

- De tetszik, csak épp nem értem, miért kell ekkora hűhó. – sóhajtottam, ismét végignézve a tagadhatatlanul, gyönyörű szép báli ruhákon. – Van otthon egy estélyim, amit a gólyabálra vettünk. Nagyon jól néz ki és csak egyszer volt rajtam.

- Erre a bálra nem olyan ruha való. – rázta a fejét anya, majd felmutatta azt, ami nekem is a legjobban tetszett közülük. – Hanem ilyen. –mosolyodott el.

  Nagyot sóhajtottam és erőltettem egy kis mosolyt az arcomra én is. Tudtam, hogy már úgyis felesleges ellenkezni.

- Jó, legyen. – egyeztem bele és kivettem anya kezéből a kék szépséget. – Merre van a próbafülke?

- Itt jobbra. – mondta kedvesen az eladónő, én pedig követtem az irányt, anyu meg engem.

*

 - Nem hiszem el, hogy nem vagy lelkes! – hitetlenkedett Lily, s ő velem ellentétben eléggé fel volt pörögve. Pedig ő nem is jön. – Még sosem voltam bálon, de biztos izgi lehet!

- Az én részemről, legszívesebben itthon maradnék, és úgy karácsonyoznék, ahogy eddig. – motyogtam, miközben barátnőm már elő is készítette a sminkeléshez szükséges dolgokat.

- Azért mert bolond vagy. – mondta szemét forgatva. – Láttam a ruhádat, nagyon szép, és biztos sok helyes pasi is lesz.

Ez jellemző Lilyre: Ha vannak helyes fiúk, az már fél siker.

- Akkor menj el te helyettem! – tanácsoltam neki.  

- Na, ide figyelj, barátosnőm, most gyorsan lelkesedj fel! – mondta színpadias fenyegetéssel. – Úgy viselkedsz, mintha a saját temetésedre mennél. De szerencsére nem, szóval mosolyogj és érezd jól magad!

Nagyot sóhajtottam.

- Igazad lehet. – engedtem meg. Pedig anyának is megígértem, hogy megpróbálom élvezni a dolgot. – Lehet, hogy tényleg jó buli lesz.

- Na, látod! Most csukd le a szemed! – kérte és már fogta is a kezébe a szemfestéket.

  Egy negyed óra múlva az arcom már teljesen kész volt, és Lily nekiugrott a hajamnak is. Kértem, hogy ne túl csicsás legyen, de persze nem figyelt rám, összedobott egy laza kontyot. Be kellett ismernem, hogy jó munkát végzett, még így se néztem ki soha. És azt is be kellett vallanom, hogy egyre jobban kezdtem izgatott lenni a ma estétől.

- A smink csodákra képes! – nevetett erre barátnőm, mikor közöltem vele ezt. – Na, menj vedd fel a ruhádat! – indítványozta, én pedig nagy nehezen magamra tornáztam azt. Iszonyúan kellett vigyáznom nehogy szétszakítsam, és hála istennek Lily is segített látva hogy bénázok.

  Persze odalent anyáék odáig voltak a gyönyörtől, hogy milyen jól nézek ki, és hogy Lily milyen ügyes, aztán pedig Dean-nél, hogy milyen csinos lett – főleg a felzselézett hajával – aztán elköszöntem barátnőmtől, és beszálltunk az autóba.

 Kissé nehezen találtunk oda a helyre, - ugyanis nem otthon tartották, hanem kibéreltek egy báltermet. Pedig azt hittem, hogy már anyuék is ismerik eléggé Londont.

  Mikor kiszálltunk a kocsiból, Mrs. Crusader már futott is felénk, hatalmas bordó ruhájában, és a hosszú fekete hajával.

- De örülök nektek! – örvendezett, és mind a négyőnket megölelte. – De rég láttalak titeket, gyerekek. Gyönyörű szép vagy, Nina és micsoda férfi lett belőled Dean. Na, gyertek beljebb, Richard is odabent van.

 És ezzel beterelt minket az épületbe. Az előcsarnokban csak néhány pad volt meg növény, ember nem igazán, ám mikor beléptünk a majdnem négyszer akkora terembe, ennek pont az ellenkezőjét láttuk. Korábban érkeztünk, de már így is tele volt minden táncoló emberekkel. Ahol nem táncoltak, ott asztalok voltak megterítve gondolom a vacsorához.

Mr. Crusader is legalább ennyire örült nekünk, aztán bocsánatot kért, amiért a fia – akit egyszer, ha láttam öt éve – késik, majd indítványozta, hogy felesége mondjon beszédet.

 Így mindenki leült a neki táblácskával kijelölt helyére, és Mrs. Crusader egy nem éppen rövid beszéddel köszönte meg amiért itt vagyunk. Miután ezt befejezte a pincérek kihozták a vacsorát, ami tagadhatatlanul nagyon finom volt. Húsleves volt, és másodiknak nyárson sült csirke, körettel és szósszal. A tánc ezután kalóriaégetésként szolgált, főleg miután a finomabbnál finomabb süteményeket is kihozták desszert gyanánt.

- Táncolsz velem első körben? – kérdezte vigyorogva öcsém, én pedig örültem a felkérésnek. Kínos lett volna, ha legalább egyet nem táncolnék és nem igazán akartam, ha valami ismeretlen – aki persze elvárná, hogy ismerjem régről – kérjen fel, s tánc közben azt ecsetelje mennyit nőttem és milyen szép lettem.

- Látod azt a csajt? – kérdezte izgatottan Dean, miközben táncoltunk, és úgy fordított meg hogy én is lássam a szőke szépséget. – Irtó jól néz ki, és majd fel akarom kérni táncolni.

- Nemrég szakítottál Hellával. – közöltem vele, de persze csak bökdösés képpen, sose szokott adni az én véleményemre. Függetlenül attól, hogy tudta, én kedveltem Hellát.

- Igen én szakítottam, mert már nem éreztem ugyanazt. – vont vállat, és a zene ritmusára gyorsan megpörgetett. Jellemző, ő még pörgős zene közben is képes beszélni. – Szóval…

- Itt akarsz becsajozni? – húztam fel fél szemöldököm, anyáék felé bökve a fejemmel, akik szintén táncoltak nem messze innen.

- Nem kifejezetten. – kuncogott. – Csak ismerkedni akarok.

- Te tudod. – öltöttem ki rá a nyelvem, és csak akkor vettem észre, hogy egy srác pár méterre tőlünk engem néz. Mélykék szemeit innen is tisztán kivettem, és az a sejtelmes félmosoly ott játszott az ajkán, de mikor észbe kaptam el is fordítottam róla a fejem.

- Oha, bagoly mondja verébnek. – Dean még ezen is rajta kapott. Kaján vigyora virított az arcán, és kedvem lett volna letörölni onnan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – játszottam az értetlent, épp mikor vége lett a számnak. Megálltunk és elléptem tőle. – Pihenek egyet, te meg „vadássz”! – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe majd, elmentem az asztalunkhoz hogy töltsek magamnak egy kólát. Aztán meg gondoltam egyet és fogva a poharamat kimentem az előcsarnokba, ahol némileg csendesebb légtér uralkodott, és valamivel hűvösebb is volt, ami most jól is esett. Leültem az egyik padra, és elmerengve iszogattam a szénsavas italt. Nem sokkal később valaki idejött hozzám. Először azt hittem Dean az, de tévedtem.

- Túl tökéletes, igaz? – szólt a fiú, akit az imént is láttam táncparketten. Nem tudtam mit válaszoljak rá, csak elmosolyodtam, de vagy leolvasta a választ az arcomról, vagy nem is volt igazán kíváncsi a véleményemre, mert folytatta, és ennek már köze sem volt a bálhoz. – Én Matt Crusader vagyok. – nyújtott kezet. Szóval ő a srác, aki késett?

- Nina Alston. – mutatkoztam be én is és megráztam a felém nyújtott kezet. Amikor bőrünk összeért a szívem furcsán kezdett verni, de mire akár csak magyarázatot kereshettem volna rá leült mellém.

- Hogy érzed magad itt? – érdeklődött és most már tényleg kíváncsi volt a válaszomra.

- Hát, nem igazán az én asztalom az ilyen bál. – ismertem be. – De minden nagyon szép, és a zene is jó. – tettem hozzá azért.

- Ne is mond. – húzta a száját. – Én sem érzem magam igazán otthon ebben a környezetben. Anyámék ragaszkodtak ennek a bálnak a megszervezéséhez. Ahhoz meg pláne, hogy ezért itt legyek.

- Ez érthető. – jegyeztem meg.

- Na de ha már itt vagyunk, táncolunk egyet? – kérdezte ugyanazzal a mosollyal, mint a tánc közben.

- Táncolunk. – bólintottam rá és készségesen megfogtam a felém nyújtott kezét. Bevezetett a terembe egyenesen a táncolók közé. Pont egy lassabb szám ment, de nem bántam, mert így legalább tudunk beszélgetni.

  És beszélgettünk is. Sokat megtudtam róla, többek között azt is, hogy nem messze van az iskolája az enyémtől és hogy ő is idén érettségizik. Én is meséltem magamról, és közben észre se vettünk, hogy már vagy három számot végigtáncoltunk. Csak úgy repült az idő, és mire észbe kaptam már hazafelé ültünk a kocsiban. Persze végig Matt-en járt az eszem és a beszélgetéseinken. A szép kék szemén, és a mosolyán, na meg a tánctudásán. Ahhoz képest, hogy a mostani fiúkat jobban leköti a bulizás, meg a haverok ő például tud táncolni!

  Fel se tűnt mennyire álmos vagyok csak miután kiszálltam a forró zuhany alól. Felvettem a pizsamámat és még gyorsan előkerestem a telefonomat a táskámból, hátha hívott valaki, esetleg Lily. Akkor vettem észre egy cetlit, ami biztos, hogy nem volt a retikülben, mikor belepakoltam. Egy kis szalvéta darab volt, mint kiderült, rajta egy gyorsan lefirkantott, de mégis egész szép külalakú írással.

Nem hittem volna, hogy tetszeni fog ez a bál, mikor elindultam otthonról. De veled lehetett élvezni, Nina.

Látnálak még…

Hívj fel!

Matt

Alul feltüntetett egy számot is, ami nyilván az övé volt.  A szívem hevesebben vert, mint bármikor és egy hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem be az ágyba, még mindig a kezemben szorongatva a szalvéta-üzenetet.

Eredmény :))

Sziasztok! 

Az első novellám miatt írok, aminek a címe Első látásra elrabolt volt. Ezt a novellát Melii versenyére írtam, az értékelésemet megnézhetitek az oldalon, ha kíváncsiak vagytok rá. Sajna nem én nyertem, hanem a nálam azért ügyesebb írók - akiknek gratulálok :) - de nem bántam meg hogy jelentkeztem, mert szeretek novellákat és persze regényeket is írni, és próbálkozni mindig kell ;) <3 

A másik dolog, pedig hogy holnap jön a karácsonyi novellám A karácsonyi bál amit az iskolai pályázatra is beadtam. :)) Kedves osztálytársaim már olvashatták ezt, de azért ajándékként holnap felteszem ide ;) (L)

Puszi

Regi

*Tánc az ördöggel*

Sziasztok! :)) Egyik nap nekiugrottam és meg is írtam ezt a novellát. Remélem tetszeni fog nektek, annak ellenére hogy ez most nem aranyos, romantikus történet lesz, hanem az ami mostanában eléggé gyakori dolog a világban... A többire majd rájöttök olvasás közben. ;)
Regi 

Tánc az ördöggel

  Az eső a busz ablakán kopogott, az ég odakint szinte fekete volt a sötét esőfelhőktől, a napkorongot már napok óta nem lehetett látni. Szerettem az esőt, és a borult időt, ezzel együtt Angliát is, azon belül pedig ezt a kisvárost, Oxfordot is. Nagyon régóta lakom itt, majdnem születésem óta.

   Már egy hónapja hogy elkezdtem a gimnáziumot. Még mindig furcsa, nehezen szoktam meg. De minden nappal egyre könnyebb. Egyik rossz tulajdonságom közé tartozik, hogy nehezen viselem a nagy változásokat. Pedig az iskola klassz, a tanárok nagy része is jól magyaráz, és rendes az osztálytársaim pedig jó fejek, így jó a közösség is. Csak még mindig szokatlan a dolog.

   A buszunk megállt az iskola utcájának, buszmegállójában. Én is itt szálltam le a sok diákkal együtt. A kabátom kapucniját a fejembe húztam, hogy ne ázzak meg, és sietősre fogtam. Elhaladtam a fiúk mellett, akik hülyéskedve és röhögve mentek végig az utcán, s a lányok mellett is, akik nagyban csacsogtak a színes esernyőik alatt. Hogy tudnak ilyen aktívak lenni már korán reggel?

Beérve az iskola épületébe, lehúztam a kapucnimat, de a kabátomat csak fent a teremben vettem le, és akasztottam fel a fogasra a többi mellé, hogy kissé megszáradjon.

- Szia! – lépett mellém Jo, a barátnőm. Fekete göndör hajával keresztezett arca, most is enyhén piros volt, vékony száját mosolyra húzta, s sötétbarna szemeiben kíváncsiság fénye csillant.

- Helló! – viszonoztam a mosolyát, de nem kellett rákérdeznem minek örül ennyire, mert anélkül is újságolt.

- Gólyabál lesz a hétvégén, tudsz róla? – ujjongott.

- Igen-igen. – bólogattam. Elég érdekes lenne, ha nem tudnék róla, minden ezzel van kiplakátolva az iskolában. A faliújság, a bejárati ajtó, az oszlopok, a lépcső…

- Már most várom! – vigyorgott, és az arckifejezése nem hazudtolta meg szavait, miközben leültünk a helyünkre. – Szép ruhák, zene, tánc! Holnap el kéne mennünk bevásárolni. Venni valami szép ruhát, nem?

- De egyetértek. – helyeseltem. Úgy is ki akartam ruccanni valahova tanulás után, mert otthon már halálra unom magam. – Akkor holnap délután vásárlás?

- Még szép! – kacsintott rám, épp mikor belépett a magyar tanárunk, és ezzel elkezdődött egy újabb hét.

*

- Nagyon jól áll neked ez a ruha! – bókolt anyu, mikor felöltözve és kisminkelve megálltam a konyhaajtóban ahol éppen pakolászott.

- Köszi. – mosolyodtam el. Nekem is nagyon tetszett egyébként, fekete volt leért a térdemig, és csillogott. És még jó árban is volt.

- Akkor mehetünk? – kérdezte anya levéve a kötényét az utcai ruhája fölül.

Bólintottam, úgyhogy elköszöntünk apától, és kimentünk a kocsihoz. Az úton anya eligazítást tartott arról, hogy mit fogok kapni, ha részegen jövök haza, vagy ha megérzi rajtam a cigiszagot, de mire végzett vele, már végre oda is értünk az este ellenére szépen kivilágított iskolához.

- Minden oké lesz, ne izgulj! - mondtam anyunak, aztán kiszálltam az anyósülésről. – Szia, majd hívlak!

Azzal rácsuktam az ajtót, intettem neki, majd besiettem az épületbe. Magas sarkúm kopogott a vizes betonon közben, és odabent is, míg elértem a hatalmas ebédlőt.

- Sandra, na végre! – termett előttem a semmiből Jo, kivillantva szabályos fogsorát. – Azt hittem már soha nem jössz! Gyere, már mindenki táncol! – Ezzel behúzott az étkezdébe. Odabent tényleg mindenki táncolt a sulizenekar által játszott pörgős számra.

 Csatlakoztunk hozzájuk, és vagy három számot mi is végigtáncoltunk, de addigra már a lábam is megfájdult egy kicsit a cipőben, és el is fáradtam, úgyhogy leültem az egyik székre, és töltöttem magamnak egy tiszta pohárba vizet. Jo, még mindig elemében volt, úgy táncolt, mint aki kifáradhatatlan. Egyszerre hajtottam fel a pohár vizet, majd a következőt is, és csak hallgattam a zenét. Épp mikor Fel akartam állni, hogy kimenjek egy kicsit, a mosdóba megigazgatni a hajam vagy a sminkem, akkor jött oda az egyik fiúcsapatból egy felzselézett hajú fiú hozzám. A hangulatvilágításban nem igazán ismertem fel az iskola diákjait, ő róla is csak sejtésem volt, hogy ki lehet, de a neve még mindig ismeretlen volt számomra.

- Miért üldögélsz itt? – kérdezte lazán és ledobta magát mellém az egyik székre.

- Pihenek. – feleltem egy apró mosollyal.

- Ez egy bál, itt ez súlyos vétség. – viccelődött. Furán akar rávenni, hogy táncoljak vele. Ha egyáltalán azt akarja.

- Te sem nagyon táncoltál. – jegyeztem meg a barátai felé bökve, akik még mindig a sarokban ácsorogtak.

- Most akarok, jössz? – kérdezte vállat vonva, én pedig egy pillanatig csak néztem őt, majd bólintottam.

- Megyek!

Azzal felálltunk, és minden előzmény nélkül megfogta a kezemet, úgy vezetett be a többiek közzé. Furcsa volt vele táncolni, egyáltalán egy fiúval volt furcsa táncolni. Azóta nem nagyon voltam sráccal, mióta tavaly tavasszal szakított velem a barátom. Már rég nem éreztem semmit a fiúk iránt…

Már egy jó ideje táncoltunk, mikor Jo, elég furcsa arckifejezéssel idelépet.

- Jönnél egy percre, Sandra? – kérdezte és választ sem várva karon ragadott és kihúzott a helységből. Mi ütött belé?

- Mi van, Jo? – kérdeztem értetlenül, mikor végre megálltunk kint a folyosón.

- Mi lenne? – kérdezett vissza. – Láttam kivel táncolsz.

- És? – Nem értettem mi van vele. Tetszik neki a srác vagy mi?

- És? – nézett nagyot. – Tudod te ki ez a srác?

- Nem, tényleg mi a neve?

- Csak annyit tudok, hogy a Facebook neve az, hogy ördög, és nyilván illik rá a név. – fonta össze a karját. – Ő csak egy nőcsábász, minden csaj csak egy bizonyos dologra kell neki.

 Hogy erről van szó? Aggódik értem?

- Csak táncoltunk. – forgattam a szemem, de a részemről, nehezen akartam elhinni, hogy a srác ennyire ilyen lenne.

- Jaja. – nevetett fel sötéten. – Láttam, hogy néztél rá.

- Sehogy nem néztem rá, csak egy tánc volt, most pedig fejezzük be ezt. – kértem. – Mindjárt kezdődik a koccintás, menjünk vissza. – tanácsoltam és egy bólintással válaszolt.

  Odabent az igazgató, beszédet mondott a kilencedikesek tiszteletére, majd mindenki kapott egy-egy pohár pezsgőt hogy koccinthassunk. meg is ittuk azt, majd folytathattuk a táncot. Most már tényleg ki kellett mennem mosdóba, de nem láttam sehol Jo-t úgyhogy egyedül mentem ki. miután elvégeztem a dolgomat, kicsit igazítottam a hajamon, és nyugtáztam, hogy a sminkem szépen megmaradt. Éppen indultam volna kifelé, mikor valaki az utamat állta.

- Helló Sandra. – mosolygott a srác, és én hirtelen azt sem tudtam hova legyek.

- Helló. – nyögtem ki végre. Olyan szép barna szeme volt! – Öhm… ez a lány WC. – közöltem vele, miután észhez tértem.

- Hm… igen a kiírás szerint. – ingatta a fejét. Miért mi kéne még ahhoz a kiíráson kívül, hogy a tudatára adják, ez egy női mosdó.

- éppen meg akartam ezt kérdezni, de addigra már egészen közel volt hozzám, és az illata valahogy elbódított. Tettem egy lépést hátra, de a falnak ütköztem, és igaz ami igaz, nem akartam menekülni. Főleg miután ajkát az enyémhez érintette. Akkor hirtelen a nevemet se tudtam volna megmondani. Ám a gyengéd csókból hevesebb lett, ami még mindig nem ijesztett meg viszont, mikor a keze, megindult a ruhám széle felé a szemeim kipattantak és mint akit pofon vágtak úgy kaptam észbe, és toltam el magamtól.

- Ne. – motyogtam, de ő csak azért is visszatért az ajkaimra. Addigra viszont már tudatosult bennem mit mondott Jo. – Kérlek! – toltam el magamtól ismét, de mikor láttam, hogy ismét folytatni akarja, lendületesen ellöktem magamtól.

- Hagyj békén! – mondtam neki fenyegetően felemelve a hangom, a vágytól izzó szemekbe nézve. – Ne érj hozzám többet! – tettem még hozzá remegő hangon majd kisiettem a WC-ből, és addig mentem, míg kellő távolságba nem értem tőle. Ott viszont már eleredtek a könnyeim és legszívesebben azonnal hazamentem volna.

- Baj van? – kérdezte Luke, az osztálytársam, aki éppen a lépcsőn jött lefelé. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Nem nincs. – ráztam meg a fejem.

- Áh, jó duma. – karolta át a vállamat. – Történt valami?

- Nem, csak majdnem. – sóhajtottam fel. – De kérlek… ne mond el senkinek ezt. – néztem rá most már a kezeimről.

- Nem mondom el. – ígérte. – Hazavigyelek?

Nagyot nyeltem, majd bólogattam.

- Légyszi.

- Na, gyere. – azzal kiterelgetett az iskolából, a parkolóig, ahol a szülei bordó Fordja állt. Közben írtam egy SMS-t Jo-nak, hogy hazamegyek, mert visszamenni már nem akart a bálba, hogy élőben szóljak neki. Nem azért féltem a szemébe nézni azzal a tudattal, hogy igaza volt - mert nagyon is igaza volt - hanem mert tudom hogy milyen a természete. Mindenki baját a vállára veszi. De az én bajommal nekem kell megküzdenem. 

  Ebben a percben volt az a gondolatom, hogy mindig hallgatnom kell a barátaimra, na meg hogy legszívesebben visszairatkoznék az általános iskolámba, itt hagyva a gimnáziumot, de leginkább az Ördögöt. 

Fejlemények

Halihó Mindenki!

Egy kicsit változott a terv. Az a gond, hogy nem telik ki az időmből, hogy két novellát írjak meg a sulis pályázatra, mert 20. - ig be kellene adni. Az egyik már kész van amit karácsonykor olvashattok is ;) - mivel hogy karácsonyi novella - de a másikat tuti nem tudnám befejezni keddre, főleg hogy a szavazás döntetlen lett. A tánc az ördöggel és a Gonosz angyal kapott egyelő szavazatot, tehát úgy gondoltam, mindkettőt megírom, és ide felteszem. Sőt lehet, hogy a másik kettőnek a megírására is szakítok majd időt :)) Szünetben úgyis rá fogok érni :))

Szóval köszönöm mindenkinek aki szavazott és akkor ha addig a másikakkal nem is, de a Karácsonykor jövök a Karácsonyi bál című novellámmal!

Mindenkinek jó hétvégét! 

Regi

Újabb szavazás!

Sziasztok! :))

Az iskolában lesz egy Diák írók, diák költők pályázat és arra kéne írnom novellát. Vagy 4 cím ami között vacillálok és kéne egy kis segítség! ;) Egy hétig lehet szavazni a címekre, és ami a legtöbb szavazatot kapja azzal írok. :)) Kettőt adok be a másik egy karácsonyi novella lesz, mivel úgyis itt a karácsony mindjárt  <3 

Szavazzatok! 

Regi